Háromforrás (Tri Studničky) parkolójától mentünk fel az
aszfaltúton röviden, az egykori (leégett 1999 telén)
Vázseci menedékház jelzőtáblájáig ( Bývalá Važecká chata ) 1180m. tszfm.
Innen a piros és zöld jelzésű turistaúton tartottunk lefelé, kb. 15 perc alatt értük el a
Háromforrás régi erdészházának útjelző tábláját (Tri Studničky Stará Horáreň ) 1141m. tszfm.
A tábla után nagyon meredeken felfelé indultunk meg a zöld jelzésen, Kriván
csúcsa felé ( Kriváň ).
Kb. 20 perc után értük el a Partizán- bunker (Partizánsky bunker) tábláját, ami 1 perces odaúttal biztatott minket, hogy látogassuk meg.
Ennek ellenére meghagytuk a visszaútra ezt a látnivalót, igyekeztünk felfelé, hogy a csúcsot tiszta időben érjük el, a csodásnak ígérkező panorámája miatt.
Kezdtek sokasodni a felhők a Tátra felett, de itt még be lehetett látni a "völgyet".
Legnagyobb felfelé-igyekezetünk ellenére is megérkeztek a felhők, ez ellen tenni nem igazán tudtunk, folytattuk felfelé az immár laza, murvás-köves, zöld jelzésű úton.
A törpefenyvest magunk mögött hagyva
egy hosszú, meredek, törmelékes
egyenes hozott fel minket a Felső-Kriván-váll
(Vyšné Priehyba, 1982 m. tszfm.) alá. Innen egy rövid, jelzés nélküli, de jól kijárt
ösvény is vezet fel balra, a csoda-kilátást
nyújtó nyeregbe. Ezt a felhők miatt mi kihagytuk, így egyenesen mentünk tovább.
A csúcs ki-kidugta magát néha a gyorsan mozgó felhőrétegből, a Felső-Kriván-vállra vezető ösvény előtt készült a fotó:
Az turistaút mellett jobbkéz felé törmelékes szakadék volt ezen a szakaszon:
Ott fent a gerincen túrázók vannak. Jelezték, jó helyen járunk, kis idő múlva minket is láthattak ott fent, mert arra vezetett túránk a csúcsra.
De jó, egy zerge!
Nem! Kettő!!
Ohh, nem, négy!!!! :)
A zöld túristaút a csúcs felé, alattunk szakadék, felettünk körülbelül az a csúcs alatti 200 méteres kis "könnyebb" sziklamászás, amiről videók is készültek.
Innen már nemcsak a fenti gerinc látszódott, hanem közvetlenül alatta a Kriván alatti elágazás (Rázcestie v
Kriváňskom Žl'abe) is a Kriván-szakadékban, valamint annak sárga jelzőtáblája:
"Emelkedik ez, testvér, rendeseeeennn... "
A mai napon számtalanszor elhangzott ez a kijelentés.
Egy-két kép hűen mutatja, nem véletlenül:
Hosszú, megerőltető menet után, kb. 2óra30perc alatt értük el a Kriván alatti elágazást ( Rázcestie v
Kriváňskom Žl'abe ) 2120m. tszfm. :
Innen balra, a kék jelzésen folytattuk tovább, a Kriván csúcsa felé (Kriváň).
Brutálisan emelkedik ez a szakasz IS:
A sziklás-törmelékes nagyon meredek emelkedő legyűrése után jó volt visszanézni az elágazó táblájára a Csorbai-gerincről (Pavlov chrbát):
Felérve ide, a felhők tetejét is láthattuk, amit először sikerült itt megcsodálnom életemben:
Innen jöhettek az újabb kőlépcsőfokok, a Kis-Kriván (Malý Kriváň, 2334m.) felé.
Tudtam, hol keressem, ha tiszta az idő. Bár nem volt felhőtlen az időnk, engedte a zavartalan átlátást egyik korábban "megmászott" túrautunk csúcsára, az Elülső-Szoliszkó-kúpra (Predné Solisko).
Ottjártamkor májusban átláttam a Krivánra, az akkor is erősen felhős időben néha látszódott a csúcs.
A Predné Solisko csúcsa és csúcskeresztje:
A Kis-Kriván után jött a kb. 200 méter hosszú, meredek sziklatömb a csúcs alatt közvetlenül, ahol a kezünket is használtuk felkapaszkodáskor.
A körülölelő felhő jobban zavart, mint a mászás, ami nagyon megtetszett. Szeretem látni magam alatt és körött a messzeséget, vagy akár a szakadékot is, tisztán.
Így a felhőben kényelmetlenül és kicsit zavartan éreztem magam a kis látóhatártól.
Videók innen:
A kép bal oldalán már látszódott kicsit célunk, a csúcs keresztje:
Ennyi kellett a Háromforrás parkolójától a csúcsig:
(3óra 45perc 4mp., rövid pihenőkkel, fotózással együtt mérve)
A csúcs alatti Vázseci-völgybe rövid ideig le lehetett látni a gyorsan mozgó felhőktől:
A csúcson körülbelül +1-2°C lehetett.
Rövid étel-és italfogyasztás, fotózás után el is indultunk visszafelé, ugyanezen az úton.
Ami felfelé "kezes-lábas" mászás volt, az lefelé is. :)
Jól látszódik, hogy szinte függőleges egy két helyen:
((Csak a felhő ne lenneeeeeeee.....))
Így utólag nézve imádtam! :)
Innen is imádtam. :) :)
A lemászás után a gerincről a Csorba-tavat is láthattuk, engedte az idő.
Mindenhonnan szép: :)
Őszinte mosoly: :)
A szív köve, mindenhol találok egyet, Viberen hazaküldve enyhül a honvágy, ami nem is honvágy, hiszen csak a szeretteim hiányoznak...
Leereszkedve megérkezett a napsütés.
Visszafelé megejtettük a Bunker megtekintését:
A kocsihoz visszaérve, majd hazaindulás után megbeszéltük a napot.
Arra jutottunk, hogy nem adta könnyen magát a Kriván, mindkettőnknek ez volt a legkeményebb túrája (pedig testvérem nagyon sokat járt ki ide 2019 előtt túrázni, sziklát és jeget is mászni). A Háromforrástól végig kőkeményen, meredeken emelkedett, majd lejtett visszafelé.
Mindezek mellett nagyon örülök, hogy megjártuk, meglett a 7 csúcsból a 6. is.
Sőt, mivel nagyon tetszett a csúcs alatti kezes-lábas mászás, (és mivel testvérem hegymászó igazolvánnyal is rendelkezik) a 7 csúcs után a többire is megpróbálunk majd feljutni, de ehhez még fogynom, erősödnöm kell, és átalakítani a testem újra.
Nagyon szépen köszönöm testvérem a mai napot! ;)
Túránk adatai:
A hazafelé úton visszanézve megláttuk a csúcsot, felhők nélkül, ahogy reggel is kinézett a parkolóból.
Túránk rövid videóban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.