2452,4 m.
2022.08.18.
Pár héttel korábbi túráink után még kint járt az agyam a hegyekben, a száraz, napos időben még fel akartam jutni ebben az évben egy csúcsra.
Jóbarátom látva posztjaimat és képeimet, jelezte, nagyon szívesen tartana velem a következő túrára, ha kimegyünk a Tátrába.
Hosszas tanakodás után a Nagyszalóki-csúcsra esett a választásunk, ehhez kerestünk egy hétköznapi időpontot (mint az előző két túránál, mert hétköznap kevesebben vannak a turistautakon, kevesebbet kell felvonóra várni, és/vagy a láncos biztosításoknál sem kell a hétvégi hosszú sort kivárni.. .).
A szokásos kb. 200km-es autózás után most Ótátrafüred (Starý Smokovec) parkolójába érkeztünk meg, reggel 8 körül.
Ótátrafüred előtt már fölénkmagasodott úticélunk, melyben már vezetés közben is gyönyörködtem:
Már tervezéskor eldöntöttük, hogy az Ótátrafüred (1010m) és Tarajka (Hrebienok) (1285m) közötti távolságot felvonó segítségével "rövidítjük" le.
A parkolóból 150 métert sétáltunk a felvonó épületéhez, mely előtt már sorba kellett állnunk a jegyeket megvenni. Ez pár perc alatt sikerült is, ezután a kb. félórás várakozás következett, mire bejutottunk a felvonóba, ami gyorsan megtelik.
Indulás!
A felvonó háza:
Az étterem és szálloda:
Innen a mérsékelten emelkedő Felső túristaúton kezdtük meg túránkat, amely a piros jelzésen vezetett minket a Szalóki-csúcs alatti elágazáshoz (Pod Slavkovským štítom) 1356 méter tengerszint feletti magasságig.
Az elágazásnál jobbra fordulva rátértünk a kék jelzésre és ezen haladtunk felfelé a Weisz-ösvényen, mely a törmelékes délkeleti lejtőn a Miksa-magaslatra (Slavkovszka vyhliadka, Maximilianka) vezetett minket, ami egy nagyszerű panorámával rendelkező kilátópont.
A kilátópont, mögöttem a kicsit felhős Lomnici-csúcs:
eleinte törpefenyők között.
Kedvenc emlékképem a mai napi túráról, az égbe vezető kőlépcső a törpefenyves közepén:
Visszanézve sem volt rossz a kilátás:
A szűk ösvényen meredeken emelkedve lépcsőztünk felfelé.
Az egyre ritkuló törpefenyvest felváltotta a Csorbás-gerinc (Štrbavý hrebeň) törmelékes terepe.
Ide érve a túristaút átbukott a gerinc túloldalára egy rövid, kb. 30 méteres szakaszon, túratársam és jóbarátom itt megtorpant, és nem tudott tovább jönni velem. A 30 méteres útszakasz bal oldalán a gerinc kb. 3 méterre felénk magasodott, jobb oldalon viszont a völgy aljáig tartó több százméteres lejtő szakadt a keskeny, kb. 50 centiméter széles túraút alá.
Mivel én sem ismertem utunkat, nem mertem megígérni társamnak, hogy ez az egy ilyen kemény szakasz van, és lassan jöjjön át ezen velem és utána már jobb lesz.
Bár próbáltam ígéret nélkül meggyőzni a folytatásról,
nem sikerült.
Egyedül folytattam utamat innen a csúcs felé.
Az a bizonyos 30 méter, aminek mélységét és magasságát nem adja vissza megfelelően a kép:
Ezután a kb. 30 méter után a túristaút visszatért a gerinc bal oldalára és innen folytattam az emelkedést.
Utam a Király-orr (Královský Nos, 2273 m) előcsúcs mellett vezetett felfelé, amit jobbról kellett megkerülni.
(A legenda szerint Mátyás király egyszer zergevadászat közben megpihent itt, innen ered a neve.)
Király-orr és Herczeg-orr: :) :)
:)
Az előcsúcs utáni nyeregből 20 perc alatt értem fel az eleinte murvaszerű, kissé csúszós szerpentinen, majd nagyobb köveken a Nagyszalóki-csúcsra (Slavkovský štít), 2452,4 méteres tengerszint feletti magasságba.
A csúcs keresztje:
Ide is nagyon jó érzés volt felérni:
Lefelé ugyanazon az úton tértem, majd tértünk vissza Tarajkára, ahol kihagyhatatlan volt egy jó hideg Kofola elfogyasztása az étterem teraszán.
Tarajkáról újra a felvonó vitt minket le Ótátrafüredre, ahonnan kocsinkhoz visszatérve meg is kezdtük a hazautat.
Túránk adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.