Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít) 2230m.
2022.07.25.
Alig 2 hét telt el az első túrám után, mikor a testvérem szólt, készülnek a barátaival a Tátrába túrázni, a következő héten. Nem kellett többször mondania, kértem, hagy menjek én is. Izgatott várakozással telt el az a szűk egy hét. Nem bántam meg...
Ezúttal a Magas-Tátra gerincének kelet felőli első csúcsa, a Fehér-tavi-csúcs volt a kiszemelt.
Túránkat a Mátlárháza (Tatranské Matliare) pakolójától (Dvor pod plesmi) kezdtük el a kék jelzésű turistaúton.
A Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) felé tartva elértük a Mátlárháza feletti elágazót (Nad Matliarmi),
majd a sárga jelzésen mentünk tovább felfelé a ház felé.
A széles túristaút mellett lefolyó patak frissített minket.
A széles fahídon áthaladva nem lehet nem megállni fotózni. :)
Utunk a Zsázsa forrás (Šalviový prameň 1200m ) előtt vezetett felfelé, balra fordulva a hídon át.
A kissé meredek felfelékapaszkodás közben láthatóvá válnak a Zöld-tavat körbeölelő sziklaormok.
Az úton tovább sétálva elérjük a Késmárki-Zöld-tavat ( Zelené pleso ) és a partján lévő Zöld-tavi menedékházat (Chata pri Zelenom plese), ami 1551m magasan fekszik.
A ház előtti fa asztaloknál rövid ülőpihenőt tartottunk a csoldálatos panorámát nyújtó sziklaormok alatt.
Karbunkulus-torony :
(Jastrabia veža):
A Wéber-csúcs (Malý Kežmarský štít) 900 méter magas északi fala:
A pihenő után a sárga jelzésen megkezdtük a meredek lépcsőzést a csúcs felé.
A táblán jelezve van, hogy ugyanazon az útvonalon fogunk visszatérni a csúcsról a menékházhoz (Návrat tou istou cestou!).
Felfelé a törpefenyvesben szerpentineztünk a Vörös-tavi völgyben, ahonnan végig pazar kilátás nyílt a tóra és a környező csúcsokra.
A sárga jelzésű túraútat követve a Késmárki-Vörös-tóhoz (Červené pleso) vezetett utunk, ami mellett már 1811m magasan jártunk a tengerszint felett.
A következő teraszra felkapaszkodva egy kisebb tó, a Kék-tó (Belasé pleso, 1865m. ) fölött haladtunk tovább.
A völgy végén jobbra, a katlan túloldala felé szerpentinezve haladtunk felfelé, majd a meredek (majd' függőleges) sziklalépcsőt hosszú láncbiztosítással küzdöttük le.
A láncos szakasz első lépéseinél gondolkoztam, hogy jó helyre jöttem-e én, de mire a végére értem már minden centiméterét imádtam ennek a résznek is. Jó érzés volt átmászni ezen. :)
Átmászva itt, egy pár lépés múlva felértünk a Karó-tavi-átjáróba (Kolový priechod), 2118m magasságba.
Az átjáróra felérve a gerinc túloldalán folytattuk utunkat a csúcs felé.
Pazar kilátást nyújtott ez a rész is, a Lomnici-csúcs épületét is láttuk a napban csillogó tetejével.
Valamint az egyik teraszról láthattuk kis csapatunk kissé lemaradt párosát a láncos szakaszon. :)
Az út keresztezett a csúcs felé 4-5 sziklabordát, majd levitt egy széles, törmelékes "vályúhoz", melyen átkelve lépcsőztünk fel a Fehér-tavi-csúcsra (Jahňací štít) 2230m tengerszint feletti magasságba.
Felérve megkönnyebbült lélekkel, mosolyogva bámultam körbe.
Ezt is köszönöm Bátyónak:
Pazar kilátás nyílt körbe, kelet felé az egész Bélai-Tátrát lehetett látni a rajta "térd" magasságban végigfutó túristaútjával:
De a többi irány felé nézve is csodákat láttunk. A Zöld-tavat, túránk egyik pihenőpontját, a Lomnici-csúcsot, messzebb az előző túránk csúcsait, a Rysyt.
Kis pihenőnk után ugyanazon az útvonalon ereszkedtünk vissza a Zöld-tavi-menedékházhoz, a csúcs megmászásának eufóriájával.
Azért visszafelé, lefelé is kellett egy-két helyen másznunk:
Örömmel vettük tudomásul hogy a "ház közeledik"...
Rövid pihi, kaja, Kofola, ücsörgés után kissé fáradt lábakkal kezdtük meg túránk utolsó, hosszú sétáját a kocsinkig, ami a Mátlárháza parkolójában várt minket.
A parkoló bezárt vendéglátó egységének padjain elnyújtózva, egyetértésben megállapítottuk kis csapatunkkal, hogy brutálisan elfáradtunk.
Már csak egy kérdés volt hátra:
Ki vezessen haza kb. 200 km-t?
:)
Túránk adatai:
